who I am and not who I want be.

Van egy tanárnőm, aki fantasztikusan öltözködik. Ő az igazgató. Ma platformos magassarkú bokacsizma volt rajta és miniszoknya. :D Majd kiestek a szemeim, úgy stíröltem a... cipőjét :P
A kémia-biosz tanárnő nagyon klassz ékszereket csinál gyöngyből, mindegyiket elfogadnám.
Mindenkiben van valami, amiről nem is gondolnánk, hogy ott van, mert nem illik a skatulyához, amibe helyeztük. Ugye? :D

"Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed."

Az első szerelem, az első csók, az első beírás, az első vizsga.
Az elsőként megtörtént dolgok fontos szerepet foglalnak el az ember életében. Számomra fontos ez az első bejegyzés is, hisz ez az első benyomás egyben. Mit gondolsz majd rólam? Szimpi leszek és olvasol továbbra is, vagy elkönyvelsz egy filozofáló hülyének, és soha többet ide a lábadat be nem teszed?
Csakhogy ez a blog épp azért van, hogy ne ítéljenek el. Hogy kiadhassam, ami bennem van, hogy az eddig eltitkolt Énemet is megismerje valaki. Akkor miért játszanék szerepet az első benyomásért?

Who I am, and not who i want be. Aki vagyok, nem pedig, aki lenni szeretnék. Erről van itt szó.